Tatiosz: Az ember azt teszi, amire k�pes    

Vajon tudod-e, mi az amire az ember k�pes?
- Ugye nem tudod. Pedig bizony�ra volt�l m�r – hiszen mindenki volt – olyan �tkozottul gonosz helyzetben, amikor er�det a k�ts�gbees�sig megfesz�tve ezt k�v�ntad: „B�rcsak t�bbet tehetn�k valaki�rt – egy kagyl��rt, egy f�sz�l�rt, egy kuty��rt, egy ember�rt”
Tudom, volt�l m�r olyan helyzetben, amikor „valaki” – mondjuk egy ember – r�demelte tekintet�t, �s szemei n�m�n k�rleltek: „Seg�ts nekem!” – Te pedig elfordult�l, mert f�lt�l magadt�l, hogy te voln�l az, aki arra hivatott, hogy �t felemelje…
De m�gis sz�vb�l k�v�ntad: b�rcsak tehetn�l „valamit” �rte, vagy m�g ann�l is t�bbet. Ez�rt visszan�zt�l r�, � pedig ugyanazt a kifejez�st viselte arc�n, mint az els� pillanatban; a k�ny�rg�s megk�ves�lt a tekintet�ben, ami ilyesf�l�t jelentett: „Nem tudn�l m�gis tenni valamit �rtem?”
Tal�n soha nem f�lt�l m�g magadt�l, mint most – gy�nge pillanataid megakad�lyoztak ebben.
Vajon tudn�l-e ezek ut�n lelkiismereted szem�be n�zni, tov�bb hurcolva az �rdektelens�g b�n�t sz�vedben, amely feket�re festi az emberi lelket, �s amit sok hely�tt a vil�gban �nz�snek neveznek. �n csak �gy bec�zem „idegen hatalom.”
Most pedig arra k�rlek, v�laszolj a k�rd�sre:
Az ember mindig azt teszi amire k�pes?
�s te ezt v�laszolod: igen.
Ha kev�s volt – mondod -, ennyire futotta, a sek�ly v�zbe m�g senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt – ezt is t�led id�zem – a m�lybe jutott�l, pontosan oda, ahol a felemelkedni v�gy�t felkaroltad. Az ember t�r�keny holmi. �rje be h�t az el�ggel – ezt m�g mindig te mondod.
De vajon mit jelent a l�leknek ez a sz�: El�g?