A temet� f�i k�zt j�rtam �s a bor�s napon szomor� gondolatokkal t�pel�dtem. De az �t kanyarulat�n�l hangos zokog�s r�zott fel mereng�semb�l �s f�ln�ztem s p�r l�p�snyire t�lem egy verg�d� embert l�ttam, amint a s�rra leborulva, keservesen jajgatott. A fa m�g� h�zodtam, mert nem akartam m�g l�pteimmel sem megzavarni a szenved� ember s�r�nkoz�s�t. Szivett�p� volt nagy f�jdalma, l�tszott, hogy eg�sz bens�je �t�rzi azt a nagy szenved�st, amelyben teste r�zk�dik. Azt�n lassan �sszeszedte mag�t, let�r�lte k�nnyeit, f�lvette kalapj�t a f�ldr�l �s imbolyogva ment ki a temet�b�l a v�ros fel�. Mikor elhaladt, �gy sz�z l�p�snyire �s l�ttam, hogy nem tekint vissza, odamentem a s�rhoz �s egy n�i nevet olvastam le az eml�km�r�l. Elgondolkoztam a f�rfi f�jdalm�n. Biztosan a hitvese volt �s szerelm�ket a s�r sem tudja elv�lasztani, pedig a s�r sokmindent elf�d, b�t, �r�met, f�nyt, kincseket, de �gy l�tszik, az igaz szerelmet m�g az sem szak�tja el.  M�r indulni k�sz�ltem, mikor a temet� �r  l�pett mell�m. K�sz�nt�tt. Visszak�sz�nt�ttem. Azt�n megjegyeztem: - Gondozott s�r!   - �, igen, - felelte � - nagyon gondozott! - El�bb is l�ttam, itt zokogott egy megt�rt f�rfi.  - Tudom, ismerem az urat. Gyakran elj�n ide �s titokban sokat k�lt a s�r gondoz�s�ra.  - Mi�rt titokban? - k�rdeztem. - Biztosan oka van r�, hogy ne ismerj�k az � f�jdalm�t.   - H�t nem a f�rje az elk�lt�z�ttnek?  - Nem uram, ez nem a f�rje. Azt is ismerem. Az kor�bban szokott j�nni �s nem ad annyi borraval�t, mint ez az �r. Ez jobban szereti m�g most is az elk�lt�z�ttet.  - Honn�t tudja ezt maga meg�t�lni?  - �, uram, - felelt emberem - inn�t a temet�b�l, a hallottak otthon�b�l, jobban l�tjuk mi az �l�k vil�g�t, mint a v�rosban az emberek ezt gondolj�k. Tudja uram, h�nyszor j�nnek ide temet�s ut�n sompolyogva a f�rfi s�rj�hoz n�k, a n� hantj�hoz f�rfiak, azt�n s�rnak, s�rnak oly borzaszt�an, hogy m�g minket is, akikmegszoktuk ezt a dolgot �s csak f�jdalmat l�ttunk ebben a kertben, m�g minket is meghat az � jajvesz�kel�s�k.  - K�l�n�s dolog, - jegyeztem meg.  - Nem k�l�n�s ez, uram. De nagyon egyszer�, felelt a temet�-�r.   - M�rt gondolja, hogy egyszer�?  - Mert n�zze uram, ott bent a v�rosban, amelynek a b�g�sa ide hallatszik, ott nem igaz egy sz� sem, csupa hazugs�g. Egyik h�zeleg a m�siknak, egyik csalja a m�sikat, mindenki �lk�pet mutat, hogy azt, amit akar, el�rje, egy igaz sz�, egy igaz gondolat, egy igaz s�haj nincs, - de itt, - h�t itt ugyan ki mit �rne a hamiss�ggal. M�rt j�nne s�rni olyan, akinek nem igaz a f�jdalma, m�rt lop�zna valaki a s�rhoz, ha nem szerette volna azt, aki abban nyugszik. A halottat becsapni nem lehet, haszon abb�l nem sz�rmazik, h�t �nmag�t meg nem csapja be az ember azzal, ha �gy istenigaz�ban kis�rja mag�t. L�tja uram, ez a temet�, ez igaz hely, itt kij�n az emberek igaz lelke. Mert az�rt ak�rmilyen kuty�k is egym�s ir�ny�ban az �letben, m�gis van nekik lelk�k. De nagyon ritk�n nyilik meg. De ez a s�r, ez gyakran kinyitja. Akkor azt�n l�tszik �m, hogy az a nagyg�g�s ember is bel�l kicsoda. Ha �n rajtam �llna, akkor �n a temet�ket a v�ros k�zep�be tenn�m.    - Mi�rt ?  - k�rdeztem t�le.  - Mert akkor azon kellene kereszt�lmenni az embereknek mindennap legal�bb egyszer. Akkor l�tn�k, hogy �k milyen semmik, s akkor tal�n jobbak lenn�nek egym�shoz. Mert uram, az emberek nem j�k. Amilyen a sz�jas a t�retlen ugar, olyan k�kem�ny sz�vvel tudnak egym�s ir�nt lenni. Nem k�v�n egyik se a m�siknak j�t, azt�n azt hiszik, ha a m�sikat baj �rte, vagy � bajba hozta, akkor � el�re ment. Higyje el, sokszor gondolkozunk mi ezen, mikor �ssuk a s�rg�dr�t, hogy a legt�bb embernek az esz�ben j�r az, hogy ennyi az eg�sz. Ugr�l, d�lyf�sk�dik, bosszantja a m�sikat, azt�n ide ker�l a mi kert�nkbe, mi f�ldel lesulykoljuk, azt�n: volt - nincs!  - A maga besz�de szerint akkor, bar�tom, semmi sincs!  Erre a temet�-�r megp�d�rte a baj�sz�t, r�n�zett az el�t�nk �ll� s�reml�kre, azt�n azt mondta: - H�t az�rt m�gis igaza van az �rnak, mert valami az�rt m�gis van. Mert h�t ez az asszony m�r �vek �ta fekszik itt az �n parcell�mban �s ez az idegen �r, aki tudom nem a f�rje, m�gis gyakran kij�n ide �s �gy zokog, hogy az embernek a sz�ve megesik rajta.  - Egysz�val szerelem, az van.  - Valahogy �gy lesz, hogy az van. De nem mindig a hitves szerelme. Mert h�t a f�rjet is l�tom s�rni. K�nnye perd�l, de csak olyan sziv�rogva. Azt�n az meg ezt az urat nem is ismeri. H�t ott valami lehetett. De ez m�r az �l�k dolga, ezt �n nem ismerem. �n csak itt a parcell�k �gyeivel t�r�d�m.  Ezzel botj�val b�k�dni kezdte a hant alj�t �gy morogva mondta:  - H�t szerelem, az van! Csak az asszonyf�l�k gy�ng�k r�.   A k�polna harangja megsz�lalt. A temet�-�r f�lemelte fej�t.  - J�n m�r az �j lak�. Be k�ll lajstromozni. Sz�mba vessz�k szeg�nyt. Isten �nnel, j� uram.....  Ezzel megemelte kalapj�t �s a s�rok k�z�tt tov�bb ballagott. Ut�na n�ztem, m�g elt�nt a keresztek k�z�tt, azt�n megind�ltam a v�ros fel�. A kapu el�tt a f�lirat messzir�l h�rdette a ,,F�lt�mad�st'', ez a halottaknak sz�lt. A kis k�polna harangja �kes nyev�vel pedig egyre verte a csilingel� sz�t.